Beszélgessünk könyvekről, könyvtárakról, fontosabb cikkekről, újságokról! Országról,világról!

olvasunk.blog.hu

olvasunk.blog.hu

Szegények iskolája, Márai

2024. február 13. - mbemba

Ha nekem tetkóm lesz... Tersánszky lesz rajta!

vagy Misi Mókus vagy Pápláp

Ha egyszer tetoválásom lesz, akkor Tersánszky lesz rajta... egy zseniális mondata vagy nagy hirtelenjében írt verse... vagy valamelyik könyvének címe: Kakuk Marci, Misi Mókus, Egy vezérbika emlékiratai, Legenda a nyúlpaprikáksról,... de lehet inkább egyik hőse fogja ékesíteni bicepszem: Misi Mókus, Sáppika, Pápláp,...

Zseniális író volt, végtelenül könnyed. Úgy írt, írhatott, mintha tollba mondanák, fütyürészés közben, iddogálás közben, mérhetetlenül lazán. Lehet rá mondani, hogy bohóc. Legyen!

De ez a bohóc megmondta nácinak (itthoninak, bevouló németnek), komcsinak (Rákosinak), hogy mire tartja őket!

De ha éppen nem írt, régi vagy éppen megismert barátaival borozgatott valahol a Déli pályaudvar közelében, akkor vívódott ő, ilyeneket:

,,Mert hiszen a tragikus hős, a nagy jellem vértengert kever maga körül, a szentet, az aszkétát magát sütik meg embertársai, a polgári poltrohonság könnyel vegyes vérözönnel jár szintén, még az ölbe tett kezű, moslygó jóság is csak kárhozatot zudít az emberi közösségre... Egyetlen emberpéldány az, ami sikerült még eddig úgy, hogy nem mutat semminemű veszedelmet az uralma, és ez az nem jó és nem rossz, felemás egyén, aki vígan túlteszi magát a morális gátak ostobábbján, de nem döntögeti le a legnagyobbakat.

Hát hogy hívjákl az ilyenfakta egyént? Megmondtam, a csirkefogó név illik rá legjobban.

Nos, ha már ezt a Kakuk Marcit annyira protezsálják a kritikusaim, barátaim és kis számú,de nagyérdemű olvasóközönségem, hát, íme én is megtettem mellette a magamét, amikor egy eljövendő jobb világnézlet öregapjává avattam őt."

(1933, Kakuk Marciról)

1888. szeptember 12én, Nagybányán megszületett Tersánszky Józsi Jenő!

tersanszky_nagy.jpg

Csillagokkal táncoló Kojot (könyvajánló)

Annyira megfogott a Kojot négy lelke címú animációs film, hogy nem tudtam nem folytatni az utat, hogy megtudjam miből meríthettek a szerzők (Gauder Áron, Bereményi Géza). Így jutottunk el Cseh Tamás gyűjtéséig, vagyis eddig a könyvig.

A filmet tavasszal láttuk a nyár pedig az olvasást illetőleg azzal telt, hogy a szóban forgó mesekönyvet kóstolgattuk, emésztgettük. Rajzait bámultuk, színeit élveztük.

A különböző indiántörzsek meséi lekötik a felnőtt figyelmét, a gyermeket pedig elvarázsolják (kilencéves lányomnak Wihio, a bölény, Iktomi állandó hősök). Sokszor pedig egyszerűen röhögni kell, miután például a Kojot csak nem hagyja kiismerni magát. De persze az indiánoknál is a nagyravágyás, a túl sokat akarás büntetendő, az okoskodás nem szerethető.

A róka, az ott is róka. És jó, ha az egér nem sokat vitézkedik!

Csillagokkal táncoló Kojot, Méry Ratio,2019, illusztrálta: Cseh András, ár nincs megjelölve.

20230831_065716.jpg20230831_065746.jpg20230831_065734.jpg20230831_065752.jpg

 

A genovai fogoly (könyvismertető)

a korcsulai kissrác és Marco Polo története

20230815_204924.jpgKét-három hete nem tudtam, hogy Rónaszegi Miklós volt, akinek nevéhez a Delfin-könyvek elindulása kötődik. Évek óta ott volt előttem a polcon a Genovai fogoly című könyv, pár napja levettem és nem tudtam letenni, nem tudtam nem befejezni három nap alatt.

Nem tudtam, hogy ifjúsági regénynek kezdek neki, de jó volt ez így! Utaztam egyet vissza-vissza, mikor csak az olvasás élvezete, lendülete volt, semmi méricskélés az idővel, semmi elvárás, csak a sodrás.

És ezt megadta a Genovai fogoly. Korcsulai kisgyermek - a Polo-család birtokán növekedő kisgyermek - , akit elrabolnak a horvát földön velenceiek ellen küzdő genovaiak először dobos lesz a genovaiak hajóján, majd viszonylag szabadon mozgó, csatangoló fogoly a genovai kikötő eszelős sikátoraiban. De ami sokkal fontosabb találkozik Marco Polóval, aki ügyesen bánik kínai utazásának titkaival a genovai fogságban. Hiszen a genovaiak, szorgos kereskedőként mindenre kíváncsiak, ami a távolban lévő vagyonokkal kapcsolatos.

Rónaszegi remekül bánik a történelemi háttér lefestésével: a genovai családok viaskodásával, versengésével, Marco Polo figurájával, Kelet csodáinak leírásával, elvétve bevon magyar elemeket is...

Öröm volt olvasni... és köszönöm a tavaly meghalt szerzőnek ezt a nagyszerű könyvet és mindannyian a zseniális Delfin-sorozatot!

Rónaszegi Miklós: A genovai fogoly, Móra könyvkiadó. 1981, és már sejtjük, hogy mérete miért volt ugyanakkor, mint a Delfin-sorozaté.

 

AMERIKA 1832ből, MÁR EGY CLINTONNAL!

362229534_651950300301398_3184069858910830841_n.jpgNapok óta forgatok egy könyvet és valamennyi alkalommal leköt. Mindig van benne valami élvezetes, káprázatos.
Bölöni Farkas Sándor 1832ben Amerikában járt és igen színesen írt. Az élményt nem fojtotta vissza, nem kereste a szavakat, hanem, ujjongva, mint gyermek leírt mindent mit látott. Ujjongva, mint gyermek, de egy szépíró tollával.
Élmény olvasni, felidéz egy eltűnt kort, ír indiánokról, Niagaráról, New Yorkot, Bostont... is bejárta.
Az amúgy is éppen eléggé érdekes írást még színesebbé teszik korabeli festményet, tablók például a Fehér Házról vagy például egy vízfestmény egy választásról.
Kétszáz évvel ilyesmi volt Amerika! Ha kíváncsi vagy, ott van Bölöni Farkas Sándor könyve!

Egy választás napja Amerikában , 1816, John Lewis Krimmel, vízfestmény.
20230722_215823.jpg



Amúgy a könyvben megemlíttetik egy bizonyos Clinton, méghozzá De Witt Clinton (1769-1828), aki ha minden igaz a rabszolgák felszabadításáért tevékenyekedett és az Erie-csatorna (cél volt összekötni a Nagy-tavakat az Atlanti-óceánnal) ötletét szorgalmazta,
Napnyugati utazás, Napló, Helikon kiadó, 1984.
362229563_651950406968054_7505904033205898080_n.jpg362208413_651950463634715_7005935467074615638_n.jpg361570975_651950363634725_5639604201804111757_n.jpg

Rómáról mindent! (könyvismertető)

Egy hétig egy olyan házban laktam, ahol a falakről dőltek rám a kincsek! Konkrétabban: olyan könyvespolcok voltak mindenfelé, ahonnan ezer könyvet leemelhettem és kedvemre válogathattam. Úgy éreztem, hogy kíváncsi is vagyok, de ugyanakkor nem  magunkkal akarom tölteni az időt (értsd: ezúttal nem magyar írót, könyvet választottam).

Jól választottam, mert a római születésű, amúgy többnyire Amerikában élő szerző felidézve gyermekkorát és utánajárva sok-sok témának ezer információval gazdagítja az olvasót. Ráadásul gyermekkoráról is igen szép derűvel tud írni. A Tevere életéről, átalakításáról, a parkokban való császkálásról, a letűnő szakmákról, az amerikiaik bevonulásáról...

Ugyanakkor többször az volt érzésem, hogy amikor kifogyott a személyes élményekből és tudásból, bíztatást kapva szerzkesztőjétől (Legyen hosszabb, nagyobb a  könyv!), akkor újabb témáknak és újabb oldalaknak fogott neki és ezeket az oldalakat a National Geographic stílusában írta le (ha érkezik komment, amelyik kíváncsi arra, hogy én hogyan látom az NG stílusát, akkor megírom én azt!).

Sok-sok tényleg jó oldal született így is, de nekem mégsem annyira tetsző, élvezetes, mikor egy szakértő szavai regélnek Rómáról. De így lehet megtudni többet például a Trevi-kútról, , vallásról, gettóról, a római konyháról (Hajrá articsóka!). És igen, két helyen: a konyháról és a könyvekről szólóban még az egyszerú reklámok hangulata is ott derengett számomra. Amúgy Romagnoli a film világából indult, így többet tud az olasz filmről és a Cinecittáról.

Szóval, egy nagyon jó könyvet olvastam, többet tudtam meg Rómáról, de néha 
a könyv megírását mesterkéltnek gondolom! Uff! :)

G. Franco Romagnoli: Ezer harang, Róma műhelytitkai), Európa könyvkiadó, Bp, 2006, 2800 ft.


Kobak tragédiája, 1977, Bukarest

A törökországi és szíriai földrengés kapcsán többször eszembe jutott a földrengés, amelyet én is átéltem még kisgyermekként. Már nem is tudom, hogy ennek kapcsán, a korábban elmesélteket mesélem tovább vagy a tényleges emlékeimet. 1977 volt, március 4.

Szüleim a 80as években többször meséltek egy kisfiúról, aki a földrengéskor Bukarestben volt és ott halt meg. Egy könyvről és hogy a szülei írók voltak. Egy öngyilkosságról is hallottam. Kicsit összekveredett már akkor minden, de azóta végképp!

A napokban Kolozsvárról elhozták az emlegetett könyvet, pontosabban, annak új kiadását és megpróbáltam utánaolvasni ennek a történetnek. Illetve lányommal elolvastuk a könyvet, a Kobak könyvét.

KI volt Kobak?

Hervay Gizella és Szilágyi Domokos gyermeke volt, akinek szülei elváltak. Édesapja 1976ban öngyilkos lett. A nagyszerű költőt besúgásra kényszerítették, ami alighanem olyan élethelyzeteket szült, melyeket csak magával meghasonulva tudott megélni. Édesanyja, Hervay Gizella bár Makón született, Zilahon végezte a középiskolát, majd a Bolyain végzett magyar szakot. Költőként dolgozott, magyar tanárként, többek között az Ifjúmunkás szerkesztőségében is dolgozott. Válása után, 1976ban, Magyarországra költözött. Fia, Attila, vagyis Kobak a földrengéskor édesanyja barátainak lakásában volt Bukarestben. Ott érte a halál.

Azt ntf.hu oldal édesanyjának egy öninterjúját közli:

„Tizenöt éves korára négy nyelven olvasott a halakról. Csak a halak érdekelték már. Nyaranta elment a nagybátyjához, aki halbiológus volt. Csavargó kedvű fiatalember. Járták az erdőt Sepsiszentgyörgy mellett. A nagybátyja egyik napról a másikra vírusos agyvelőgyulladást kapott, meghalt. A fiam ott volt. Elvesztette a nagybátyját, elvesztette a halait is. Rá néhány hónapra az apja sírja szélin állt. Engem oda sem mertek engedni. Akkor csináltattuk az útlevélfényképet. Indultunk volna Magyarországra. De — Istenem! — csak én jöttem. Úgy volt, hogy a fiam jön utánam. Április negyedikén kellett volna megérkeznie, március negyedikén volt a földrengés Bukarestben. Nézd meg az útlevélfényképét! Iszonyat a szemében. Nem tudom életem végéig megbocsátani magamnak, hogy nem hoztam magammal a fiamat.”

1982 júliusában ő, Hervay Gizella is öngyilkos lett.

20230305_114952.jpg

 

Indiánokról így utoljára, hitelesen! (könyvajánló)

Nagyon nagy és nagyon kellemes meglepetés ért, amikor felfedeztem Lóránt Attila könyvét, az Indiánokat!

National Geographic, tehát garantáltak voltak a gyönyörű fotók, és ezeket megkaptam! A szöveg viszont legalább ugyannyira lenyűgöző lett. Nem képaláírások ezek, hanem a szerző érzékenységének, tájékozottságának, alaposságának bizonyítéka. Le a kalappal!!! Az biztos, ha a Lóránt Attila nevet látom, akkor tökéletes nyitottsággal fogok sasolni.

Az Amazonas és az Andok indiánjairól mintegy 300 oldalon, hogy többet megtudj a különböző törzsek fülbevalóiról, az Andokban termesztett krumpli tartósításáról, a Mézünnepről, cipőikről, a Titicaca-tó népeiről, Cuzcóról, a spanyolos kalapokról,..., mielőtt a műanyagvilág őket is végleg elnyeli.

Amúgy a pityóka, a könyvbe vetett erőfeszítés megértése, a megmentés vágya miatt többször eszembe jutott Orbán Balázs, kinek február 3án volt születésnapja! (Székelyföld leírása, ugyebár)

Lóránt Attila méltó örökös!

indi_bor.jpg

 indianer.jpg20230211_110436_hdr_1.jpg20230211_110359_2.jpg20230211_110344_1.jpg

Vak regényírónk

A könyvek olvasásához hasonlítható öröm az a sok-sok különös, furcsa, érdekes, rendhagyó életrajz megízlelése, felületes megismerése, amelyek egyre csak jönnek szembe.

Legutóbb a Stradivariról szóló könyv szerzője, Szántó György alakja tűnt fel körvonalaival. Olaszórán merült fel a hangszerek hangszerének, a Stradivarinak a neve. Én pedig elgondolkodtam, hogy vajon született-e könyv magyarul erről a csodahangszerről, történetéről, erről az italikumról. Gondoltam, ha igen, akkor előbb megnézem ki írta azt a könyvet, miért is hiteles vagy hiteltelen, de legalábbis gyanús emberem. Így jöhettem rá, hogy ha nem találkozom ezzel a névvel, ezzel az életúttal, akkor kevesebb maradok.

Szántő György a Lugoson (Erdély) kezdett iskola után építésznek készül, de az első világháború áthúzza számításait, a fronton homloksérülést szenved, ami után jobb szemére megvakul. A festészet irányába mozdul, majd Bécsbe megy orvosi kezelésre, de rövid időn belül elveszíti bal szemének is a világát, így nem tudja folytatni kolozsvári díszlettervezői munkáját. És különös módon innen indult el Szántó György (1893, Vágújhely-1961, Budapest) élete. 1921ben összeköti életét Brandeis Adéllal, aki haláláig segítőkeze lesz életében, munkájában.

Szántó sok-sok regényt írt, azonban irodalmi tevékenységének lenyomata az Erdélyi Helikonhoz való tartozása,és nyilván 1959es József Attila-díja úgyszintén. Azonban tudvalevő, hogy budapesti otthonuk irodalmi szalonként is élt sokak számára.

Gyermekként, vagyis nagyon rég talán olvastam Esze Tamás talpasai című regényét, talán hallottam A földgömbről. Most olvasom, hogy A fekete éveim vakságának történetéről szól. Belátható időn belül elkezdem a Stradivarit, akkor majd visszatérek erre a különös sorsú szerzőre.

Szántó életútja annyira meglepett, hogy nem tudtam nem megírni a 90 százalékban wikipédia-anyagból álló posztot.

szantogy.jpg

 

 

Szerb Antaltól Moldova Istókjáig

20230127_233633.jpgSoha nem gondoltam volna, hogy Szerb Antalt olvasgatva Moldova György egyik hőséig jutok. Pedig így történt!

Szerb Antal zseniális novellájban a ,,Gondolatok a könyvtárban" egyik sorában (a vége felé) szerepel Hany Istók neve. ,,Akit kihúztak a Fertő-tóból és már úszóhártyák nőttek a kezén és elfelejtett beszélni. Hany Istóknak hívták."

Aki olvasta Moldovától a Ferncvárosi koktélt, az nem tud nem asszociálni a legendás Istókra, a vizek királyára. Moldova persze H. Kovács szájába adja a törénetet belekeveri a Fradit, a 8888as italboltot. Moldova szerint Istók egy hansági tóból (Innen a Hany név!) érkezett.

És igen! Volt egy ilyen történelmi figura, egy 1749. március 17én Kapuváron megkeresztelt nehézsorsú kisfiú, egy árva, akit az Eszterházyak fogadtak be kastélyukba. A wikipédián olvasom, hogy Jókai a Névtelen várban ír róla, ő költi tovább a figurát.

Többen is egy korabeli visszaemlékezést idéznek: ,,A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem mesze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé."

Szóval, innen merített Szerb Antal és Moldova.

Ott járunk valahol a hiedelem, a fantázia, a legenda, a valóság, az álom határán.

 

süti beállítások módosítása