Churchill II. világháborúról szóló, igen vaskos könyvét olvasva, naponta futok bele olyan mondatokba, történetekbe, melyek csodálattal töltenek el. Csodálattal, mert ez az ember a felfoghatatlanul nagy felelősségű munkája közben is élvezte munkáját, örült az életnek, élvezte a hétköznapokat. Rengeteg emlékezetes történet marad meg. Egyike ezeknek:

,,December 24-e volt, és karácsony estéjén családi és gyermekünnepséget tartottunk. Felállítottuk az Elnöktől (Roosevelt – mbemba) kapott karácsonyfát, s a család alig várta a kedves estét, amely sötét árnyaktól körülvéve talán még fényesebb volt, mint máskor. Amikor azonban elolvastam az aznapi táviratokat, az a határozott érzésem támadt, hogy Athénbe kell repülnöm, a helyszínen megvizsgálnom a helyzetet, mindenekelőtt meg kell ismerkednem az érsekkel, hiszen oly sok múlik rajta. Kezdődött tehát a telefonálgatás, s végül intézkedtem, hogy még aznap éjjel álljon felszállásra készen a northolti repülőtéren egy gép.”

Szemrehányás a családtól, nápolyi üzemanyag-felvétel, kalamaki repülőtér, ,,Athén és Pireusz hatalmas térkép gyanánt terült elénk, azt találgattuk fentről, vajon melyik része kinek a kezén lehet.” További út fennakadás nélkül (Churchill maga írja ezeket – mbemba). Felszállt az Ajax cirkálóra.

,,Sötétedés előtt szálltunk fel az Ajax-ra, s ekkor jutott eszembe, hogy hiszen karácsony napja van. A hajó legénysége vidám estére készült, mi pedig igyekeztünk minél kevésbé a terhére lenni.

A tengerészek eltervezték, hogy vagy egy tucatnyian mindenféle jelmezt öltenek, kínainak, négernek, rézbőrű indiánnak,londoni aszfaltbetyárnak, bohócnak öltöznek,macskazenét adnak a tiszteknek és altiszteknek, egyszóval az alkalomhoz illő nagy mulatságot csapnak. Ekkor érkezett meg kíséretével az érsek. Hatalmas termetű férfi volt (a későbbiekből kiderült, hogy fiatalabban díjbirkózó volt – egyházi szerepvállalása előtt – mbemba) s a görög egyházvezető méltóságainak hosszú papi talárját viselte, s hozzá magas süveget. A két csoport találkozott, s a tengerészek azt hitték, hogy az érsek is a legénységhez tartozik, csak éppen ismeretlen jelmezt visel, ujjongva körbetáncolták tehát. Az érsek viszont előre megfontolt sértésnek hitte a tarkabarka társaság megjelenését, s ha a kapitány idejében meg nem érkezik, alighanem vissza is tért volna a partra. A kapitány zavarba jött ugyan, végül is azonban kielégítő magyarázatot adott az ügyre. Én közben várakoztam, s azon tűnődtem, hogy mi történhetett. Aztán minden jól végződött.”

Így történt Churchillel!

A súlyosabb történetek és a beszámoló a könyvről néhány nap múlva érkezik.