Zseniális könyv! Hrabal úgy döntött, hogy belebújik feleségének a fejébe, gondolataiba, feleségének szókincsét, fordulatait alkalmazza és elmeséli vele a világot, az akkori 60as, 70es, 80as évekbeli cseh világot (gyakran éreztem magaménak). Márpedig izgalmas élet volt arrafelé akkor, merthogy a kisemberek sörözőről sörzöre jártak, szomszédoltak, beszélgettek és volt egy csomó szenvedélyük.

Aztán Hrabal elég jó megfigyelő volt, volt határozott véleménye is, így megszületett ez a nagyszerű köny!

Elolvasni necesse est! :)

Amúgy, most márciusban volt Hrabal születésének 110. évfordulója!

És külön gratuláció a könyv két borítójának!

Európa kömyvkiadó, Budapest, 1993.

Ha egyszer tetoválásom lesz, akkor Tersánszky lesz rajta... egy zseniális mondata vagy nagy hirtelenjében írt verse... vagy valamelyik könyvének címe: Kakuk Marci, Misi Mókus, Egy vezérbika emlékiratai, Legenda a nyúlpaprikáksról,... de lehet inkább egyik hőse fogja ékesíteni bicepszem: Misi Mókus, Sáppika, Pápláp,...

Zseniális író volt, végtelenül könnyed. Úgy írt, írhatott, mintha tollba mondanák, fütyürészés közben, iddogálás közben, mérhetetlenül lazán. Lehet rá mondani, hogy bohóc. Legyen!

De ez a bohóc megmondta nácinak (itthoninak, bevouló németnek), komcsinak (Rákosinak), hogy mire tartja őket!

De ha éppen nem írt, régi vagy éppen megismert barátaival borozgatott valahol a Déli pályaudvar közelében, akkor vívódott ő, ilyeneket:

,,Mert hiszen a tragikus hős, a nagy jellem vértengert kever maga körül, a szentet, az aszkétát magát sütik meg embertársai, a polgári poltrohonság könnyel vegyes vérözönnel jár szintén, még az ölbe tett kezű, moslygó jóság is csak kárhozatot zudít az emberi közösségre... Egyetlen emberpéldány az, ami sikerült még eddig úgy, hogy nem mutat semminemű veszedelmet az uralma, és ez az nem jó és nem rossz, felemás egyén, aki vígan túlteszi magát a morális gátak ostobábbján, de nem döntögeti le a legnagyobbakat.

Hát hogy hívjákl az ilyenfakta egyént? Megmondtam, a csirkefogó név illik rá legjobban.

Nos, ha már ezt a Kakuk Marcit annyira protezsálják a kritikusaim, barátaim és kis számú,de nagyérdemű olvasóközönségem, hát, íme én is megtettem mellette a magamét, amikor egy eljövendő jobb világnézlet öregapjává avattam őt."

(1933, Kakuk Marciról)

1888. szeptember 12én, Nagybányán megszületett Tersánszky Józsi Jenő!

Annyira megfogott a Kojot négy lelke címú animációs film, hogy nem tudtam nem folytatni az utat, hogy megtudjam miből meríthettek a szerzők (Gauder Áron, Bereményi Géza). Így jutottunk el Cseh Tamás gyűjtéséig, vagyis eddig a könyvig.

A filmet tavasszal láttuk a nyár pedig az olvasást illetőleg azzal telt, hogy a szóban forgó mesekönyvet kóstolgattuk, emésztgettük. Rajzait bámultuk, színeit élveztük.

A különböző indiántörzsek meséi lekötik a felnőtt figyelmét, a gyermeket pedig elvarázsolják (kilencéves lányomnak Wihio, a bölény, Iktomi állandó hősök). Sokszor pedig egyszerűen röhögni kell, miután például a Kojot csak nem hagyja kiismerni magát. De persze az indiánoknál is a nagyravágyás, a túl sokat akarás büntetendő, az okoskodás nem szerethető.

A róka, az ott is róka. És jó, ha az egér nem sokat vitézkedik!

Csillagokkal táncoló Kojot, Méry Ratio,2019, illusztrálta: Cseh András, ár nincs megjelölve.

Két-három hete nem tudtam, hogy Rónaszegi Miklós volt, akinek nevéhez a Delfin-könyvek elindulása kötődik. Évek óta ott volt előttem a polcon a Genovai fogoly című könyv, pár napja levettem és nem tudtam letenni, nem tudtam nem befejezni három nap alatt.

Nem tudtam, hogy ifjúsági regénynek kezdek neki, de jó volt ez így! Utaztam egyet vissza-vissza, mikor csak az olvasás élvezete, lendülete volt, semmi méricskélés az idővel, semmi elvárás, csak a sodrás.

És ezt megadta a Genovai fogoly. Korcsulai kisgyermek - a Polo-család birtokán növekedő kisgyermek - , akit elrabolnak a horvát földön velenceiek ellen küzdő genovaiak először dobos lesz a genovaiak hajóján, majd viszonylag szabadon mozgó, csatangoló fogoly a genovai kikötő eszelős sikátoraiban. De ami sokkal fontosabb találkozik Marco Polóval, aki ügyesen bánik kínai utazásának titkaival a genovai fogságban. Hiszen a genovaiak, szorgos kereskedőként mindenre kíváncsiak, ami a távolban lévő vagyonokkal kapcsolatos.

Rónaszegi remekül bánik a történelemi háttér lefestésével: a genovai családok viaskodásával, versengésével, Marco Polo figurájával, Kelet csodáinak leírásával, elvétve bevon magyar elemeket is...

Öröm volt olvasni... és köszönöm a tavaly meghalt szerzőnek ezt a nagyszerű könyvet és mindannyian a zseniális Delfin-sorozatot!

Rónaszegi Miklós: A genovai fogoly, Móra könyvkiadó. 1981, és már sejtjük, hogy mérete miért volt ugyanakkor, mint a Delfin-sorozaté.

A törökországi és szíriai földrengés kapcsán többször eszembe jutott a földrengés, amelyet én is átéltem még kisgyermekként. Már nem is tudom, hogy ennek kapcsán, a korábban elmesélteket mesélem tovább vagy a tényleges emlékeimet. 1977 volt, március 4.

Szüleim a 80as években többször meséltek egy kisfiúról, aki a földrengéskor Bukarestben volt és ott halt meg. Egy könyvről és hogy a szülei írók voltak. Egy öngyilkosságról is hallottam. Kicsit összekveredett már akkor minden, de azóta végképp!

A napokban Kolozsvárról elhozták az emlegetett könyvet, pontosabban, annak új kiadását és megpróbáltam utánaolvasni ennek a történetnek. Illetve lányommal elolvastuk a könyvet, a Kobak könyvét.

KI volt Kobak?

Hervay Gizella és Szilágyi Domokos gyermeke volt, akinek szülei elváltak. Édesapja 1976ban öngyilkos lett. A nagyszerű költőt besúgásra kényszerítették, ami alighanem olyan élethelyzeteket szült, melyeket csak magával meghasonulva tudott megélni. Édesanyja, Hervay Gizella bár Makón született, Zilahon végezte a középiskolát, majd a Bolyain végzett magyar szakot. Költőként dolgozott, magyar tanárként, többek között az Ifjúmunkás szerkesztőségében is dolgozott. Válása után, 1976ban, Magyarországra költözött. Fia, Attila, vagyis Kobak a földrengéskor édesanyja barátainak lakásában volt Bukarestben. Ott érte a halál.

Azt ntf.hu oldal édesanyjának egy öninterjúját közli:

„Tizenöt éves korára négy nyelven olvasott a halakról. Csak a halak érdekelték már. Nyaranta elment a nagybátyjához, aki halbiológus volt. Csavargó kedvű fiatalember. Járták az erdőt Sepsiszentgyörgy mellett. A nagybátyja egyik napról a másikra vírusos agyvelőgyulladást kapott, meghalt. A fiam ott volt. Elvesztette a nagybátyját, elvesztette a halait is. Rá néhány hónapra az apja sírja szélin állt. Engem oda sem mertek engedni. Akkor csináltattuk az útlevélfényképet. Indultunk volna Magyarországra. De — Istenem! — csak én jöttem. Úgy volt, hogy a fiam jön utánam. Április negyedikén kellett volna megérkeznie, március negyedikén volt a földrengés Bukarestben. Nézd meg az útlevélfényképét! Iszonyat a szemében. Nem tudom életem végéig megbocsátani magamnak, hogy nem hoztam magammal a fiamat.”

1982 júliusában ő, Hervay Gizella is öngyilkos lett.