Sok éve, hogy ezt a könyvet édesanyámnak ajándékoztam. Most beleolvasva, látom, hogy elõszavát-ajánlóját – nagy meglepetésemre – Jane Goodall írta. Nem egy egyszerû ajánló, hanem személyes hangú, eredeti olvasmány. Íme néhány részlet:
,,...Én alig ismertem Louis de Funèst. Ám ahogy felfedeztem magamnak néhány filmjét, majd találkoztam Patrickkal, az idősebbik fiával, arra a gondolatra juotttam, hogy minden látszat ellenére Louis de Funèsnek és nekem sok közös vonásunk van.
Először is éppúgy etológus volt, mint én. Az etológia egyszerűen szólva a viselkedésformák tudománya. Ő az emberek megnyilvánulásait tanulmányozta. Lajstromba vette mozgásformáikat, mozdulataikat és testtartásaikat, amik a körülmények szerint váltakoznak, amellett az egyéniségüket meghatározó, velük született tulajdonságaikat. Eljutott a szavakat nélkülöző testbeszéd mély megértéshez. Ezek után ismereteit azokba a figurákba plántálta, akiket színészként testesített meg. Ősztönösen azokat a viselkedésformákat válogatta ki, amelyek fajtánk jellegzetességeinek hatnak, és amelyeket mindenkinél megfigyelhetünk. Szilárd meggyőződésem, hogy pontosan ez volt az oka annak, hogy annyira népszerű színész lett belőle.
Én magam ugyanazt csináltam, amit ő. A különbség csak annyi, hogy én a legközelebbi élő rokonaink, a csimpánzok testbeszédének a nyelvét tanultam meg. Az emberek és a nagymajmok kommunikációjában rengeteg a hasonlóság: üdvözlésképpen megcsókolják vagy hátba lapogatják egymást, ugyanaz a kifejezés jelenik meg az arcukon, mint nekünk, ha bánatosak és ugyanazok ha örülnek valaminek, ugyanolyanok a dühkitöréseik, ugyanúgy görbítik meg a gerincüket és hajtják le a fejüket, amikor vigaszra vágynak vagy bocsánatot kérnek.
....
A csimpánzok társadalmában a leggyengébb egyed is előnyöket élvezhet az erősebbekkel szemben, ha fortélyokhoz folyamodik. Egy napon megfigyeltem, hogy a fiatal Figan miként veszi le lábáról Goliathot, a domináns hímet. ...
Én a magam részéről csak azt tudom, hogy mindig szerettem volna találkozni Louis de Funèsszel. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy bevezető sorokat írhattam az emlékek e könyve elé, amely két fia szép tisztelgése a nagy színész előtt"
Patrick és Olivier de Funès: Louis de Funès, Kelly kiadó, 2008
,,...Én alig ismertem Louis de Funèst. Ám ahogy felfedeztem magamnak néhány filmjét, majd találkoztam Patrickkal, az idősebbik fiával, arra a gondolatra juotttam, hogy minden látszat ellenére Louis de Funèsnek és nekem sok közös vonásunk van.
Először is éppúgy etológus volt, mint én. Az etológia egyszerűen szólva a viselkedésformák tudománya. Ő az emberek megnyilvánulásait tanulmányozta. Lajstromba vette mozgásformáikat, mozdulataikat és testtartásaikat, amik a körülmények szerint váltakoznak, amellett az egyéniségüket meghatározó, velük született tulajdonságaikat. Eljutott a szavakat nélkülöző testbeszéd mély megértéshez. Ezek után ismereteit azokba a figurákba plántálta, akiket színészként testesített meg. Ősztönösen azokat a viselkedésformákat válogatta ki, amelyek fajtánk jellegzetességeinek hatnak, és amelyeket mindenkinél megfigyelhetünk. Szilárd meggyőződésem, hogy pontosan ez volt az oka annak, hogy annyira népszerű színész lett belőle.
Én magam ugyanazt csináltam, amit ő. A különbség csak annyi, hogy én a legközelebbi élő rokonaink, a csimpánzok testbeszédének a nyelvét tanultam meg. Az emberek és a nagymajmok kommunikációjában rengeteg a hasonlóság: üdvözlésképpen megcsókolják vagy hátba lapogatják egymást, ugyanaz a kifejezés jelenik meg az arcukon, mint nekünk, ha bánatosak és ugyanazok ha örülnek valaminek, ugyanolyanok a dühkitöréseik, ugyanúgy görbítik meg a gerincüket és hajtják le a fejüket, amikor vigaszra vágynak vagy bocsánatot kérnek.
....
A csimpánzok társadalmában a leggyengébb egyed is előnyöket élvezhet az erősebbekkel szemben, ha fortélyokhoz folyamodik. Egy napon megfigyeltem, hogy a fiatal Figan miként veszi le lábáról Goliathot, a domináns hímet. ...
Én a magam részéről csak azt tudom, hogy mindig szerettem volna találkozni Louis de Funèsszel. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy bevezető sorokat írhattam az emlékek e könyve elé, amely két fia szép tisztelgése a nagy színész előtt"
Patrick és Olivier de Funès: Louis de Funès, Kelly kiadó, 2008
