Mióta Jeruzsálemben voltam, visszavágyom. Egyelőre maradnak a könyvek. Nem történetek sokasága, nem nagy mesélők történetei, nem varázslat ez a könyv, hanem az iszonyú kemény valóság. Az a valóság, amelyik a 1948ban volt Jeruzsálemben. Világháború és Holokauszt után, egy eleinte gyenge lábakon álló ország, körben arab ellenségekkel.

És ebbe a valóságba belecsöppen egy svéd gróf, akinek, mint ENSZ-közvetítő, -küldött az lenne a feladata, hogy békét köttessen, majd békét teremtsen. Ez a könyv nem regény, nem mese, hanem a történelem egy igazán izgalmas, szívszorító, fájdalmas, keserű, egyszerre felemelő részét bemutató remek ír

Kati Marton, a könyv írója, Richard Holbrooke (amerikai csúcsdiplomata, meghalt 2010ben) feleségeként mindent megmozgatott, hogy feltárjon igazán apró részleteket is. Feltárta részletesen és bemutatta az 1948 környékén működő izraeli titkos és nem titkos szervezeteket, alaposan bemutatja a főszereplők (Folke Bernadotte gróf, Jichak Samir későbbi miniszterelnök) életútját. Ami számomra még érdekesebb volt a tények ismertetése mellett, az említettek, illetve szervezeteik hátterét. És igen, a lehetséges lelki hátterét is. Hogy lesz a svéd királyi egyik család tagja, aki főleg zsidó életeket mentett, áldozat 1948ban áldozat Izraelben. Hogy lesz egy terrorista csapatot vezénylő emberből miniszterelnök.

Samir (2012ben halt meg) által közelbe kerül Izrael állam közelmúltja is, a svéd gróf által az ENSZ korai történelme is, az Izraelt körülvevő arab államok akkori helyzete, vezetőik személye. Ugyanakkor, csak úgy járulékosan, a Maszadáról is sikerült újat megtudnom. De a második világháború alig ismert történeteiről, fura-fura figuráiról (Himmler fizikoterapeutája, masszőre bizonyos Felix Kersten) is mesélt Marton.

Egy nagyszerű könyv egy teljesen lehetetlen küldetésről és felfoghatatlan életutakról.