Hogy szeptember 30. a fordítók napja, arról sejtésem sem volt! Hogy miért lett a fordítók napja, arról sem!
De ha már belefutottam ebbe az információba, akkor valamicskét kezdeni is kellene vele. Melyik fordítás tetszett leginkább a legutóbb? A két Lotti! Emlékszem, ahogy lányommal nekiálltunk (6-8 hete) és minden egyes szó, annyira a helyén volt, minden egyes kifejezés, fordulat annyira lehengerlő volt, hogy csak néztem magam elé. Zsuzsi meg folyton csak vihogott Varázs!
Varázs, mert – az első közös olvasás után rögtön néztem is a fordítót –: Török Sándor (és fordítótársa Tóth Eszter) láthatólag nem igyekezett azon, hogy elképzelt gyermekagynak fordítson, ehelyett hihetetlenül választékosan, gazdagon, élvezetesen, gyakran szellemesen írt, fordított. Együtt örültünk a szövegnek! És a könyv egyszer szép, máskor tényleg jópofa rajzainak.
Egy nagyon szép, különös, különösen szép hangulatú könyvet olvastam tőle, A hazug katonát, a háborúutánról, a háború utáni élniakarásról, ösztönökről, sorsokról.
Szóval: HAJRÁ FORDÍTÓK! HAJRÁ TÖRÖK SÁNDOR!
Erich Kästner, A két Lotti, Móra Ferenc könyvkiadó, 1993, fordította Tóth Eszter és Török Sándor, 150 ft.
