A törökországi és szíriai földrengés kapcsán többször eszembe jutott a földrengés, amelyet én is átéltem még kisgyermekként. Már nem is tudom, hogy ennek kapcsán, a korábban elmesélteket mesélem tovább vagy a tényleges emlékeimet. 1977 volt, március 4.

Szüleim a 80as években többször meséltek egy kisfiúról, aki a földrengéskor Bukarestben volt és ott halt meg. Egy könyvről és hogy a szülei írók voltak. Egy öngyilkosságról is hallottam. Kicsit összekveredett már akkor minden, de azóta végképp!

A napokban Kolozsvárról elhozták az emlegetett könyvet, pontosabban, annak új kiadását és megpróbáltam utánaolvasni ennek a történetnek. Illetve lányommal elolvastuk a könyvet, a Kobak könyvét.

KI volt Kobak?

Hervay Gizella és Szilágyi Domokos gyermeke volt, akinek szülei elváltak. Édesapja 1976ban öngyilkos lett. A nagyszerű költőt besúgásra kényszerítették, ami alighanem olyan élethelyzeteket szült, melyeket csak magával meghasonulva tudott megélni. Édesanyja, Hervay Gizella bár Makón született, Zilahon végezte a középiskolát, majd a Bolyain végzett magyar szakot. Költőként dolgozott, magyar tanárként, többek között az Ifjúmunkás szerkesztőségében is dolgozott. Válása után, 1976ban, Magyarországra költözött. Fia, Attila, vagyis Kobak a földrengéskor édesanyja barátainak lakásában volt Bukarestben. Ott érte a halál.

Azt ntf.hu oldal édesanyjának egy öninterjúját közli:

„Tizenöt éves korára négy nyelven olvasott a halakról. Csak a halak érdekelték már. Nyaranta elment a nagybátyjához, aki halbiológus volt. Csavargó kedvű fiatalember. Járták az erdőt Sepsiszentgyörgy mellett. A nagybátyja egyik napról a másikra vírusos agyvelőgyulladást kapott, meghalt. A fiam ott volt. Elvesztette a nagybátyját, elvesztette a halait is. Rá néhány hónapra az apja sírja szélin állt. Engem oda sem mertek engedni. Akkor csináltattuk az útlevélfényképet. Indultunk volna Magyarországra. De — Istenem! — csak én jöttem. Úgy volt, hogy a fiam jön utánam. Április negyedikén kellett volna megérkeznie, március negyedikén volt a földrengés Bukarestben. Nézd meg az útlevélfényképét! Iszonyat a szemében. Nem tudom életem végéig megbocsátani magamnak, hogy nem hoztam magammal a fiamat.”

1982 júliusában ő, Hervay Gizella is öngyilkos lett.