A napokban volt 240 éves Kőrösi Csoma Sándor! Tudjuk, tudogatjuk, hogy ő írta a tibeti-angol és az angol-tibeti szótárt, hogy foglalkozott Tibet kultúrájával, leírta azt súlyos könyvekbe. És a legfontosabb számunkra: kereste az őshazánkat!
Utóbbinak a vágya volt az, amelyik elhúzta Európából Ázsiába, Székelyföldről Tibetbe! Lényegében gyalog megtenni ezt a távolságot, ezer veszély között, néha feladva személyazonosságát, a célért, heteket, hónapokat rostokolva idegen helyeken - kivárva a célért - egészen felfoghatatlan léptékű vállalás. Bukarest, Szófia, Konstatinápoly, Teherán, Kabul, Moszul, majd angol India volt az útvonal
Az utazás szó esetében nem is értelmezhető, talán, mert Kőrösi ezeket a városokat nem megnézte, hanem leküzdötte, hogy elérje azokat a tájakat, ahol az őshaza lakhat. Aztán annak kutatása érdekében ezer munkát vállalt angol megbízásból. Éveket töltött el könyvtárakban, jéghideg kolostorokban, zárt, kietlen terekben (3szor 3 méteres helyiség volt a lhasszában vagy zanglai). És ami még lényegesebb, talán, hogy mintha csak a végzett kergette volna végig életén - Indiát leszámítva - vissza nem is fordult, ugyanabba a városba nem tért vissza.
Alakjának hatása talán nem múlt el, pár éve még itt volt biztosan, példa rá Jakabos Ödi bácsi (édesapámnak barátja volt, ezért az ,,Ödi bácsi"), aki 1972 októberében szedelőzködött és, mint Csoma Sándor elgyalogolt Dardzsilngig, hogy a csomakőrösi diófák aluli földet elvigye a tibet sírra. KIsemberek segítették útján, ki egy autóstoppal vagy vonatjeggyel, ki egy szállással, ebéddel, vacsorával. Tény, hogy az útra összeszedett 5 dollár visszaérkezett vele együtt, mikor a dardzsilingi sír földje a csomakőrösi rögök közott pihent meg.
Jut eszembe, hogy pár éve írtam már könyvéről a facebookra: ,,
Jut eszembe, hogy pár éve írtam már könyvéről a facebookra: ,,
A kis Csoma Sándor!
Jakabos Ödön autószerelőnek tanult, vasúti technikumot végzett, ugyanakkor valahogy a fejébe vette, hogy elmegy oda, ahová a sors a székelyek egyik büszkeségét, Körösi Csoma Sándort elsodorta. Tibetbe, Dardzsilingbe
Volt önfejűség ebben az útban, sok-sok konokság, de még több bizalom és némi szervezőkészség (megtanult angolul, az eszperantót is használta útja során és annak előkészítésekor). Szerintem a bizalom volt a legfontosabb: gyakorlatilag pénz nélkül indult az útnak (5 dollárral). Stoppolt, vasúton utazott, néha lógott, néha buszozott, rengeteget gyalogolt és bízott az emberekben, hogy lesz szállás, hogy lesz étel. Néha koplalt. De megtette az utat. Megcsinálta, mert nagyon akarta.
Közben naplót írt, benne az indiai magyar hittérítőről, a teheráni román munkásokról, a bulgáriai angol turistákról, az indiai nyomorról,... a beharangozatlan hazaérkezésről.
Köszönjük a példát Ödi bácsi!"
És mindenekelőtt Körösi Csoma Sándornak!
Az sem baj, ha megmarad ez a dardzsilingi sírfelirat: ,,
És mindenekelőtt Körösi Csoma Sándornak!
Az sem baj, ha megmarad ez a dardzsilingi sírfelirat: ,,
| Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében." |
