A minap halt meg Luciano De Crescenzo, Nápoly szerelmese! Rengeteg írását, novelláját végtelenül élveztem, sok barátommal megosztottam, tanítványaimmal fordítottuk. Remélem, ezzel a fordítással egy keveset át tudok adni abból az örömből, mellyel Nápoly és De Crescenzo szolgál nekünk.

A Nápolyból elszármazott milánói mérnök elmondja echte nápolyi barátjának, hogy náluk a multinál hogyan szokás kávézni. Nápolyi barátunk nem tudja türköztetni magát és kendőzetlenül, megfelelően indulatosan elmondja véleményét:

,,De ki túloz! Tisztelt mérnök úr, Önnek kötelessége tiltakozni és el kell magyaráznia feletteseinek, hogy mikor egy kereszténynek az a vágya, hogy kávézzon, akkor az nem azért van, mert kávézni akar, hanem, mert szükségét érzi annak, hogy ismét kapcsolatba lépjen az emberiséggel. És ezért félbe kell szakítani a munkáját, melyet éppen végzett. Meg kell hívja egy vagy több kollégáját kávézni, hogy együtt elsétáljanak a napsütésben a kedvenc kávézóba, ott meg kell nyerni egy kis viadalt, melynek témája, hogy ki fizeti a fentebb említett kávékat. Bókolni kell a kasszás hölgynek, sport témájú kérdéseket kell megvitatni a baristával. Mindezt úgy kell csinálni, hogy közben utalás se essen arra, hogy milyen kávét szeretne, merthogy egy valamirevaló baristának ismernie kell a betérők ízlését. Mindez rítus, vallás, és ezt Ön nem tudja helyettesíteni egy géppel, mely az egyik oldalán elnyel száz lírát, másik oldalán pedig kicsorgat egy színtelen-szagtalan folyadékot. Képzelje el csak azt, ha most Vatikán a templomba menetel helyett minden hivatalba egy automatát vinne? A hívő odamegy, letérdel, bedob száz lírát és meggyón egy magnónak, majd feláll, letérdel a másik oldalon, bedob egy másik százlírást és egy gépi kéz beteszi szájába az ostyát; mindezt azután, hogy egy beépített zenegépen kiválasztott egy gregoriánt vagy Schubert Ave Mariáját.

Igaza van a professzornak, mondja Salvatore. A kávéiváshoz meg kell adni a tiszteletet, alázat kell hozzá. Emlékszem, mikor egyszer a baristám Materdeiben (Nápoly egyik kerülete, mbemba), azért szólt rám hangosabban, mert míg a kávét ittam a Sport Sud-ot olvastam. Azt mondta: Mi van, szórakozol, így nem lehet odafigyelni!”

(Luciano De Crescenzo, Così parlò Bellavista)

Egy korábbi fordításom tőle a vonal alatt.