Tegnap meghalt Asterix és társainak egyik kitalálója (halála nincs összefüggésben a koronavírussal), Albert Uderzo. Pár éve fordítottam egy hosszabbacska beszélgetést tőle. Íme!
,,Albert - született majdnem Alberto - Uderzo, ezekben a (hó)napokban jelentette be, hogy felhagy a rajzolással. Idén először jelenik meg Asterix a két eredeti szerző (Uderzo, Goscinny, utóbbi '77-ben meghalt) nélkül, tehát innentől másé a szőke bajszos gall mini. Egyrészt kicsit ennek, másrészt kicsit a bolognai könyvünnep kapcsán kérdezte őt az Esti Kurír (Corriere della Sera).
Az interjúban az elején rögtön tisztázta, hogy félig olasznak, félig franciának tartja magát. Sok-sok érdekességre derül fény a beszélgetésben: hogy színvakként (daltonico, mondja az olasz) a zöld és a piros megkülönböztethetetlen számára, hogy az SPQR olasz fordítása: sono pazzi questi romani (bolondok ezek a rómaiak) az olasz fordító ötlete volt. Elmondja, hogy a kiadó arra kérte őket annak idején (1959-ben vagyunk), mint szerzőpárost (Uderzo-Goscinny), hogy találjanak egy echte francia figurát, egy újonnan induló képregény hősének (olaszul képregény egyenlő fumetto, vagyis kis füst, vagyis ahová bekerül a szöveg). Mindez azért tartotta fontosnak a kiadó, hogy legyenek megkülönböztethetőek a kor amerikai és … belga hőseitől. Igen, mert Disney-ék mellett a belga Tintin, a híres Hergé Tintinje volt az igazán menő.
A terv tehát az volt, hogy francia legyen a fő-fő figura, a főhős. Goscinnyi arra kérte Uderzót, hogy sorolja csak végig a francia történelem nagy-nagy alakjait, majd megállapították, hogy a gallokról még nem született képregény – utólag kiderült, hogy ez nem volt igaz. ,,Legyen nagy, szőke és magas!” Erre Goscinny úgy reagált: ,,Ne! Legyen kicsike, csúnyácska, nem túl okos – így vegyük célba a franciák gyengeségeit: legyen nagyképű, ingerlékeny, kész a vitatkozásra.” Így született meg a ravasztekintetű Asterix (a cikk mondja, nem én!), akinek bajsza nagyobb, mint ő maga. Mindenesetre odakerült mellé Obelix, az óriás is. Idefix, a kiskutya születésének körülményei is kiderülnek: egyszeri alak lett volna, de a közönség unszolására, már-már zsarolására maradt. Rengeteg levelet kaptak, hogy tartsák meg; nevét közönségszavazaton kapta.
Fergeteges sikere lett a képregénynek, így Uderzo úr felhagyott az autószereléssel. Korábban sem csak autószerelésből élt Uderzo, sőt inkább újságoknál kereste a kenyerét: az egyik lap, a France Dimanche, ha nem voltak fényképek, akkor illusztrációkat rajzoltatott a napi történésekhez. Így volt ez akkor! Asterix kitalálója megosztja azokat a történeteket is, mely szerint gyakran rajzolta az olasz kerékpáros menőket: Coppit, Bartalit, illetve külön is emlékszik arra, amikor az olasz csapat elhagyta a Tour de France-t, mert a hegyekben a népek kifütyülték őket. Ilyenkor megint olaszabbnak érezte magát.
Így történt, hogy egy elvándorolt olasz megrajzolta a franciák büszkeségét, a fél világ képregényét – a Corriere cikke szerint 107 nyelvre fordították le, 350 millió példányt adtak el.
A végére egy régi idők története az Uderzo-szülőkről: ,,Édesanyám, Iria La Spezia-i volt, ő is mint minden speziai a katonaságnál dolgozott. Édesapám tüzérségi lovas volt, megsérült, s La Speziában lábadozott. Egy nap látott egy katonát, aki nem tudott meglovagolni egy lovat, mivel az megbokrosodott. Ő előállt, felszállt és a vágtató lóval együtt eltűnt a közeli hegyek felé. Kicsivel később visszajött, a ló be volt törve. Édesanyám szerelmes lett.” 1922-ben Franciországba költöztek.
1927-ben pedig, immár francia földön, megszületett Albert(o) Uderzo."
(olaszforum.blog.hu)
