Még többet vártam, de így is sokat kaptam!

Egy-két könyvismertetőt elolvasva úgy éreztem, hogy nem csak érdekes gondolatmeneteket, fantáziát, tudást olvashatok a könyvben, hanem festészetről is többet tudok majd. Festészetről kevesebbet tudtam meg, de minden más megvolt!

Az alapötlet az, hogy az író – a kanadai Timothy Brook – ránéz Vermeer néhány képére, azok tárgyaira és általuk kapuk nyílnak a korabeli világra, de a legteljesebb világra. A prémsapka kapcsán, annak az anyagának beszerzésének ürügyén eljutunk az akkor még indiánok lakta Kanadába, Amerikába, a Nagy Tavak tájára, a hollandokkal a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC, Vereenigde Oostindische Compagnie) kapcsán pedig Kínába, pontosabban Távol-Keletre, annak világába. Oda, ahol a kínaiakon, japánokon túl hollandok, portugálok, spanyolok, angolok kereskedtek, üzleteltek, nyerészkedtek. Néha csak próbálkoztak! Csak próbálkoztak néha, mert a kínaiak, japánok is meglépték a magukét.

És volt szó Kínában gyökeret vert és elüldözött jezsuitákról is, így olaszokról, spanyolokról is. Kis kapuk nyíltak tágra a sinológus és történész által természetesen Hollandiára és hollandokra is, Annak spanyolok és franciák elleni háborúira. Illetve Delftre, ahol az említett VOC egyik székhelye és Vermeer szülőháza volt. Delftből indult a könyv és odaért vissza beutazva a félvilágot – Madagaszkárt is érintve – vagy tán annál is többet.

A végén a nagy összegzésben, szerintem, szerzőnk – talán, mintegy megfelelési kényszerből a korszellemnek – felvetette a világ aktuális problémáival való szembesülést is. Én úgy éreztem, hogy ezek a gondolatok nem igazán illeszkednek a könyvbe.

Vermeer kalapja egy elképesztő tudású ember izgalmas könyve, amelyik színes képet nyújt a hatszázas évekről.

Timothy Brook: Vermeer kalapja, Európa könyvkiadó, 2009, fordította: Jutai Péter, 2500 forint