Évekkel ezelőtt nagyon súlyos betegséggel kínlódtam. Sok év kemoterápia, utána pedig izgatott várakozás után meggyógyultam. Kezelőorvosom az elején azt mondta, hogy majdani sikerünk érdekében, ami legfontosabb, az a pontos diagnózis.

Ez akkor jutott eszembe, mikor befejeztem David Attenborough legújabb könyvének, Egy élet a bolygónkon, olvasását.

David Attenborough rendelkezik azzal a tudással, amelyikkel Földünk ügyében diagnózist állíthat fel. Nos, ő leírta ezt!

Érdemes elolvasni. Hát nem! El kell olvasni!

Nem feltétlen a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek, de mindenekelőtt közvéleményt alakítóknak, döntéshozóknak.

Egy nagyon jól megírt könyv, az én figyelmem legalábbis végig feszülten ott volt a mondandón. Közérthető, nem tudományoskodó, mondandóját tekintve tiszta vonalvezetésű. Amúgy esztétikailag is, az olvashatóság szempontjából is nagyszerű, letisztult kötet.

Minden fejezet három adattal kezd (a Föld népessége, a légkör szén-dioxid-tartalma, érintetlen területek aránya), hogy érezzük az idő gyorsulását, a teendők szükségszerűségét (1937: 2,3 milliárd, 280 milliomodrész, 66%, 2020: 7,8 milliárd, 415 miliomodrész, 35%).

Csernobil, pontosabban Pripjaty. város képével kezdi és fejezi be a könyvet, mondandóját. Szimbólumként használja a jelenre vonatkoztatva: ,,Elégedetten élünk a katasztrófa árnyékában. A bajt éppen azok a dolgok okozzák, amelyek ezt a kényelmes életet lehetővé teszik. Természetes környezetünk egyre rosszabb állapotban van. A bizonyítékok bőségesek. A baj az én életem idején következett be. Szemtanúja voltam. A romlás a pusztulásunkat is jelentheti. De van idő, hogy leállítsuk a reaktort.”

De Attenborough nem siránkozik, nem csak feltárja a zöld, az óceánok és a magunk környezetének tönkretételét, hanem is el is mondja, hogy lehetne esély a gyógyulásra.

Egy kép engem különösen megragadt: ,,A geológia régi gyakorlata, hogy korszakokra tagolja a földtörténetet, és mindegyiket valamely jellegzetességéről nevezi el. Az egyes rétegekhez tartozó kőzetek jól felismerhetőek például valamely faj fosszíliáinak eltűnéséről és mások megjelenéséről.

A ma létrejövő kőzetek kétségkívül nagyon is jól felismerhetők lesznek. Nemcsak arról, hogy kevesebb faj maradványait tartalmazzák, mint az alattuk elhelyezkedő rétegek, de arról is, hogy egészen újfajta, korábban sosem látott elemeket is tartalmaznak: műanyagdarabkákat, nukleáris tevékenységünkre utaló plutóniumot és a világ minden táján a háziasított tyúk csontjait.”

Attenborough nem naiv ember, tudja mennyi rövidtávú, kicsinyes érdek és sok pénz fűződik a jelen állapot fenntartásához. Vázolja ezeket, vázolja a mikénteket is. Példákat mutat arra, amikor az emberek, az országok összefogtak.

A diagnózist el kell fogadni, aztán lépni kell!