Egy hétig egy olyan házban laktam, ahol a falakről dőltek rám a kincsek! Konkrétabban: olyan könyvespolcok voltak mindenfelé, ahonnan ezer könyvet leemelhettem és kedvemre válogathattam. Úgy éreztem, hogy kíváncsi is vagyok, de ugyanakkor nem  magunkkal akarom tölteni az időt (értsd: ezúttal nem magyar írót, könyvet választottam).

Jól választottam, mert a római születésű, amúgy többnyire Amerikában élő szerző felidézve gyermekkorát és utánajárva sok-sok témának ezer információval gazdagítja az olvasót. Ráadásul gyermekkoráról is igen szép derűvel tud írni. A Tevere életéről, átalakításáról, a parkokban való császkálásról, a letűnő szakmákról, az amerikiaik bevonulásáról...

Ugyanakkor többször az volt érzésem, hogy amikor kifogyott a személyes élményekből és tudásból, bíztatást kapva szerzkesztőjétől (Legyen hosszabb, nagyobb a  könyv!), akkor újabb témáknak és újabb oldalaknak fogott neki és ezeket az oldalakat a National Geographic stílusában írta le (ha érkezik komment, amelyik kíváncsi arra, hogy én hogyan látom az NG stílusát, akkor megírom én azt!).

Sok-sok tényleg jó oldal született így is, de nekem mégsem annyira tetsző, élvezetes, mikor egy szakértő szavai regélnek Rómáról. De így lehet megtudni többet például a Trevi-kútról, , vallásról, gettóról, a római konyháról (Hajrá articsóka!). És igen, két helyen: a konyháról és a könyvekről szólóban még az egyszerú reklámok hangulata is ott derengett számomra. Amúgy Romagnoli a film világából indult, így többet tud az olasz filmről és a Cinecittáról.

Szóval, egy nagyon jó könyvet olvastam, többet tudtam meg Rómáról, de néha 
a könyv megírását mesterkéltnek gondolom! Uff! :)

G. Franco Romagnoli: Ezer harang, Róma műhelytitkai), Európa könyvkiadó, Bp, 2006, 2800 ft.