Ha magyar irodalomtérténet, akkor Szerb Antal; ha belső utazás, akkor Utas és holdvilág; ha kegyetlen sors, akkor Szerb Antal.

Trecento... quattroccento,... cinquecento! - mondta a pincér és leszámolta az asztalra az olasz torténelem nagy századait.

Ha félnapos tökéletes olvasmány, akkor Szerb Antaltól A harmadik torony!!!! Egy elképesztű műveltségű író könnyed írása, könnyed, de néha súlyos benyomásai néhány olasz városról: Velence, Vicenza, Verona, Ferrara, Ravenna és Bologna, illetve San Marino. Utóbbiban született a könyvcím ötlete is.

Könnyed írás, de kíméletlen lehet az olvasónak, ha azon elmélkedik, hogy a világégés előtti évek egyikében (1936) született a szöveg. Mikor már Mussolini saját hatalmas arcára szabta az idő múlását (1922től, vagyis hatalomra jutásuktól datálódott minden Olaszország életében).

Gazdag és tartalmas, korabeli képanyag kíséri a szöveget.

Végül egy-két szövegrészlet: ,,Egész Olaszország rendkívül kedvezményes jegyekkel Veronába jött, a városban nem lehetett egy olaszt leejteni, hogy ne essék egy másik olaszra. Salzburgi hangulat volt, de filléres, kispolgári, fasiszta Salzburg."

,,Az ugyanolyan stílus elsősorban a vörös téglát jelenti és a sárkánytarajat, az MMMMMMMM alakú díszítést a  falak tetején, ami..." Írta Veronában.

Szerb Antal: A harmadik torony, 2007, Magvető, Bp, 80 oldal,