Sok-sok éve láttam a filmet (Latinovits, Darvas Iván, Bujtor), jó emlék maradt, így tudtam, hogy előbb-utóbb a könyv is meglesz. És jó döntés volt! A könyv ugyancsak zseniális! Meggyőződésem, hogy ha nem tudnánk, mikor írták a Pendragont (1934, mármint a megjelenés), akkor arra gondolnánk, hogy a Da Vinci-kód nyomán született egy nagyon ütős paródia.

Hát nem! Elképesztő párbeszédek, hihetetlen műveltség, szenzációs humorérzék parádéja az egész könyv. Egyszer nem éreztem, hogy leülne az írás, folyamtos feszültség, könnyedség. Ömlik a hülyeség, mint a legjobb Moldovából Talán furcsa, de elég gyakran ő jutott eszembe, pontosabban a Ferencvárosi koktél. Aztán éreztem azt a sajátos ízt, amelyiket a Szerb-féle irodalomtörténetek során megismertem. Azt a könnyed tudást.

Nagyon röviden: a fiatal Bátky János doktor  a rózsakeresztesek titkai után kajtat Wales izgalmas hegyein, dombjain, néha Londonban. Belekeveredik komolyan vehető lovagokba, történetekbe, legendákba, nőkbe, lányokba. De egyikbe sem gabalyodik igazán bele, mert fölényesen átlátja mindenki gyengeségét, felfedezi és felfedi mindegyiknek a gyenge oldalát. Közben pedig nem rejtegeti a saját zsengeségeit se! (egértelmű, hogy Bűtky maga Szerb Antal!)

Szerb Antal még a 20-as években járt ösztöndíjjal Angliában és nyilvánvalóan felhasználja írása közben a helyismeretét. És tudnivaló a wikipédiáról az is, hogy már a 30as évek első éveiben Párizsban dolgozik a  Pendragon legendán.

Ami pedig megszületett, az a bölcsészelme legszebb szüleménye! Köszönjük!

Szerb Antal: Pendragon legenda, Magvető, 2005, 420 oldal.