Könnyen lehet, hogy a film erősítette fel bennem a könyv erejét, Emerenc figuráját, de valahogy nagyon sokszor azon veszem észre magam, hogy: jéée, már megint idekeveredtünk!
Szeretem, ahogy Szabó Magda felépitette, leírta, megmutatta ennek a nőnek a személyét, személyiségét. Lehet elmélkedni azon is, hogy milyen nehéz út visz oda, hogy megismejünk egy embert, hogy igazán közelítsünk hozzá, belső mivoltához.
Nem hiszem, hogy megmutatná ez a könyv, hogy lehet figyelni emberekre, de a tétet igencsak láthatóvá teszi.
Hajrá Emerencek, még ha nem is vagytok tökéletesek!
A román kommunizmus is és az ottani fővezér, Ceausescu sok-sok ember életén átgázolt.
Agyhalott, Abszurdisztán, Ezért tart itt... Istenem, mennyire unok néhány fordulatot! Untam most O. a. és Gy. a. is.
Tegnap Gion, ma Giono! Nincs mögöttes, de... Különös könyv volt, története, szerintem jelentektelen, megis hatott rám. Eredetiseget éreztem benne, olyan természetességgel írt a természetről, semmi kedélyesség nélkül, ami ritkaság. Megfoghatatlan, egészen másléptékű a természet mindent uraló lénye olyannyira, hogy azt csak elfogadni lehet. És ezt Jean Giono nagyon jól tudta.
Szenttamás ma Szerbiában van. A szerző pedig ebben a kisvárosban született. Mint helyi szeretettel ír a helyiekről, de nagyon őszintén.
Hihetetlen könnyedséggel, zseniális észrevételekkel, direkt Nápolyból érkezett könyv. A nápolyi szerző bemutatja családját: gazember nagybátyját, édesanyját (egyúttal felvetve a rasszizmus témáját és Ella Fitzgerald tévés megjelenését), édesapját. Továbbá a házasságközvetítőt, a háború éveit, az 50es, 60as éveket, de érinti a Nápolyba is megérkezett multi működését.
