Tegnap Gion, ma Giono! Nincs mögöttes, de... Különös könyv volt, története, szerintem jelentektelen, megis hatott rám. Eredetiseget éreztem benne, olyan természetességgel írt a természetről, semmi kedélyesség nélkül, ami ritkaság. Megfoghatatlan, egészen másléptékű a természet mindent uraló lénye olyannyira, hogy azt csak elfogadni lehet. És ezt Jean Giono nagyon jól tudta.

Ezt a regényét a 30as években írta a mesés Provanszban. Nem voltam még ott, de mégis megkockáztatom ezt a véleményt. Miképp azt is megkockáztatom, hogy a mai Provansz olyan távol van az akkoritól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Giono művével mi beleszagolhatunk az 100 évvel korábbi Provanszba!