Ezekben a hónapokban különösen gyakran hallottunk, olvastunk az orosz hatalmasok öngyilkosságáról, félelemmel teli életéről. Erről többször beugrott Churchill második világháborúról írt könyve, ahol az angol miniszterelnök elmeséli, hogy milyen reflexeik voltak a Londonba látogató szovjet vendégeknek_

,,Molotov személyes biztonsága érdekében rendkívüli óvintézkedéseket tettek. Rendőrisztjei alaposan átkutatták a szobáját és gyakorlott szemmel vizsgáltak végig minden szekrényt és bútordarabot, továbbá a falakat és a padlót- Az ügyre különleges figyelmet fordítottak: végigtapogatták a matracokat, hátha pokolgép van bennük, az ágynemút pedig úgy hajtogatták össze, hogy az ágy közepén nyíljon és lakója bármikor kiugorhasson az ágyból anélkül, hogy belegabalyodna a takaróba- Éjszakára a köntöse és az irattáskája mellé revolvert helyeztek. A veszedelmekre sosem árt óvintézkedésekkel felkészülni, kivált háború idején, de azért nem árt mérlegelni, hogy mennyire valóságos a veszély. A legegyszerűbb próba az ha az ember felteszi magának a kérdést, vajon fűződik-e a másik félnek valamilyen érdeke ahhoz, hogy megölje. Én például, Moszkvában járván, fenntartás nélkül rábíztam magam az oroszok vendégszeretetére.”

Pár sorral korábban: ,,Amikor a chequersi személyzetnek sikerült bejutnia a szobákba, hogy megágyazzon, megrökönyödve tapasztalták, hogy pisztoly van a párnák alatt. A küldöttség három legfontosabb tagját nemcsak külön rendőrtisztek kísérték el útjukra, hanem a ruhatáruk gondozásával és szobájuk rendben tartásával megbízott két asszony is.. Amíg a szovjet küld9ttek Londonban tartózkodtak, az asszonyok állandóan szemmel tartották gazdáik szobáját, s étkezi is csak külön-külön mentek le a földszintre.”

Így éltek és élnek sokan a Vezető árnyékában.