Tom Hanks neve számomra garancia! Tehát eleve tudtam, hogy Az ember, akit Ottónak hívnak rossz film nem lehet. Megnéztük! Azóta idézzük és felidézzük megfelelő helyzetkben. Mert Ottóra könnyű emlékezni! Otto saját szabályai szerint él, ami új, azt nem szereti, mogorva, nagyon mogorva. Felesége viszont felismerte benne a jót, hogy a határozott elvek mellett − inkább mögött − (merthogy néha nem is látszanak) tényleg fontos értékek vannak, például a megbízhatóság.

Otto, gyakorlatilag Ove, merthogy a Hanks-féle film egy Fredrik Beckman nevű svéd író könyve nyomán született (Az ember, akit Ovénak hívnak). Ove életét a munkahelye és lakóhelyének felügyeletete jelentette, illetve szeretetteljes feleségét. Utóbbi lebénul, pár évre rá meghal, Ovét pedig a munkahelye elküldi. Minek élni? Talán logikus is a kérdés! Ove, alias Otto számára mindenképp! De feltűnik a színen egy talpraesett bevándorlónő (a könyvben iráni, a filmben mexikói) és annak balfék férje. Ott aztán jönnek a gyermekek is és különféle feladatok Ovénak. Az öngyilkossági kísérletek sorra elmaradnak vagy inkább elbuknak.Bemutatkozik az olvasónak minden szomszéd, valamennyiük Ove igen kritikus szemszögéből.

Ez akár egy vicceskedő könyvnek is tűnhet, de nagyon nem az! Tragikus részletek derülnek ki, a két hős családi élete is hordoz sok-sok fontos részletet. Kicsit megismerjük az ottlakók több irányba is kiszolgálatott életét. Talán magunkat is egy kicsit jobban (szóba kerülnek például az autós és telefonos elmebajaink is!).

A sok bemutatott élethelyzetre helyes választ csak Ove felsége ad szeretetével, mely szeretet túléli őt és esélyt ad többeknek is.

Fredrik Backman (fordította: Bándi Eszter): Az ember, akit Ovénak hívnak.Animus kiadó, Budapest, 2014, 3690 ft.