A régikönyvek oldalán bóklásztam, mikor észrevettem ezt az eszement árat. Mi ez a hülyeség, méltatlankodtam.

Aztán, hogy keresgéltem, gondolkodtam, kapcsoltam, elmélkedtem, rájöttem, hogy nem is. Legalábbis nem annyira! Vagy mégsem?

(a nevezetes könyv borítója, regikonyvek.hu)

Mi is ez a könyv, mi a története, ki is a szerző? Hogy van ez?

Mikor a címet (Zsuzsika Bergengóciában) magamba felolvastam rémlett, hogy ezt már hallottam. Beugrott, hogy körülbelül egy éve zajlott aukción láttam-hallottam róla. Polcaimon kicsit turkálva a szebb múltú Szőnyi antikvárium aukciós füzetét fellapozva ezt találtam: ,,A legszebb magyar mesekönyvek egyike, egyben a magyar szecessziós könyvművészet kiemelkedő darabja. A meseképeket Kozma Lajos 1917-18-ban, a román harctéren, a gyimesi szoroson túli állásokban, Trotusu völgyében (ez lenne a Tatros, de nekem mbembának sepsiszentgyörgyi székely fiúként egyszerű ez) rajzolta kisleánya, Kozma Zsuzsika számára. A 22 kép eredeti rajzai az 1922. évben a Magyar Bibliofil Társaság nemzetközi mesekönyv- és illusztráció-kiállításán első díjat nyertek. A kétsoros versikék megírására Karinthyt kérték fel. A könyv első magyar kiadását Sacelláry Pál jelentette meg 1921-ben, 500 példányban. 1924-ben németül is kiadták Münchenben. Kötetünk a kizárólag a Kner család és barátaik részére készült magánkiadás 30 névre szóló példányának egyike, Kner Izidor tulajdona volt.”

Az aukción szerepelt könyv kopottas volt, elég rongált, így csak 30 ezer forintról startolt a licit.

Ez viszont a 7 milliós az eredeti, a bőrkötést maga Kozma Lajos készítette, vagyis az illusztrátor maga, a keleti végeken fronton rajzoló, kislányára gondoló jóember. És Karinthy írta hozzá a szövegeket, ugyebár. Ez is számít.

És akkor még nem volt szó arról, hogy ki Kozma Lajos. Igen, illusztrátor, az kiderül, de akkor a háborúk között biztosan ismertebb volt építészként, illetve iparművészként. Pályája elején még Kós Károllyal és körével (Fiatalok Társasága) kereste az építészet útját, nem feledkezve meg a népi hagyományokról (amúgy 1884 júniusában született Kiskorpádon). Párizsban Matisse tanítvány volt, személyesen ismerte Adyt. Ezek a tények talán megfelelően jelzik, hogy könnyen mozgott a művészetek, vagyis különféle szépek között. Nevéhez fűződik sok-sok elegáns villa megtervezése a budai oldalon, de például a Régiposta utcabeli bérház is, például amelyiken Kovács Margit domborműve van - ha valakinek beugrik -, szintén hozzá kötődik. Az Átrium-ház és mozi úgyszintén. És természetesen említeni kell a Napraforgó utcai híres Bauhaus-együttes két lakását is.

Egy új korszak határán halt meg, 1948-ban így nem kényszerült megalkuvásra, elvándorlásra, búra, reménytelenségre.

És akkor még nem volt szó a Karinthy-féle sorokról, a rajzokról és Zsuzsikáról, nem is beszélve Bergengóciáról.

Így néz ki többé-kevésbé 7 milliós könyvünk háttere.