Naponta suhanok a 4-essel, 6-ossal a körúton és mielőtt a Dunához érnék, mindig megkeresem a Szőnyi kirakatát. Ezután nem fogom megtenni, mert többé nem tehetem meg. Bezárt a Szőnyi Antikvárium a körúton és az Ipoly utcába költöztek. És át is alakulnak.

,,Nehéz döntés volt, évekig tartó mérlegelés következménye. A hagyományos antikvár könyvkereskedelmet nem folytatjuk tovább és új helyszínen, kizárólag aukciós és internetes értékesítésre szakosodunk. Sokaknak ezzel csalódást okozunk, de többen vannak, akik megértik: korunkban (időhiány miatt is) visszaszorulóban a búvárkodó könyvgyűjtő,könyvolvasó… Igazodva a változó világhoz és olvasói szokásokhoz, az antikvár szakma kiemelt eseményét, a könyvaukciót választottuk.”

Már csak emlék, Szent István körút, Szőnyi Antikváriuma (fotó: szeretembudapestet.hu)

Ezeket a sorokat olvastam a 40. Szőnyi-könyvárverés kiadványában Szőnyi Endre és Szőnyi Gergely által jegyezve.

Sokszor nemcsak a villamosról vizslattam a kirakatot, hanem be is mentem, matattam, kutattam, kerestem, kérdeztem, beszélgettem,érdeklődtem, tájékozódtam és gyakran találtam régi-új könyvet, térképet, kedvességet. Úgy tűnik, sajnos, nem voltunk elegen, hogy a Szőnyi ott maradhasson.

De persze továbbra is, az Ipoly utcában is: Hajrá Szőnyi! Hajrá Szőnyiék!