Annyira megfogott a Kojot négy lelke címú animációs film, hogy nem tudtam nem folytatni az utat, hogy megtudjam miből meríthettek a szerzők (Gauder Áron, Bereményi Géza). Így jutottunk el Cseh Tamás gyűjtéséig, vagyis eddig a könyvig.

A filmet tavasszal láttuk a nyár pedig az olvasást illetőleg azzal telt, hogy a szóban forgó mesekönyvet kóstolgattuk, emésztgettük. Rajzait bámultuk, színeit élveztük.

A különböző indiántörzsek meséi lekötik a felnőtt figyelmét, a gyermeket pedig elvarázsolják (kilencéves lányomnak Wihio, a bölény, Iktomi állandó hősök). Sokszor pedig egyszerűen röhögni kell, miután például a Kojot csak nem hagyja kiismerni magát. De persze az indiánoknál is a nagyravágyás, a túl sokat akarás büntetendő, az okoskodás nem szerethető.

A róka, az ott is róka. És jó, ha az egér nem sokat vitézkedik!

Csillagokkal táncoló Kojot, Méry Ratio,2019, illusztrálta: Cseh András, ár nincs megjelölve.