A szóban forgó könyv életem egyik legkedvesebb könyve (Nem túlzok!). Szerzője, egy kissrác, nem azért írta, hogy könyv legyen belőle, hanem egészen egyszerűen azért, mert úgy érezte azokban a fontos napokban, 1956 októberében és novemberében, neki naplót kell vezetnie.

Aztán folytatta egészen 1957 tavaszáig. És szerencse – áldás inkább –, hogy sok-sok újságkivágással, budapesti térképekkel és rajzokkal díszítette írásait. Izgalmas, gyönyörű, magával ragadó minden alkalommal, mikor kinyitom. Még izgalmasabb, mikor eszembe jut, hogy a Napló egy aprócska lépésnyire volt az elkallódástól, hiszen Molnos Péter, művészettörténész az Ecseri úti piacon talált rá.

Gyönyörűség gyermekkel olvasni a könyvet, ezzel a könyvvel pedig könnyű feladat is, annak eleven színei miatt.

A Naplót Kieselbach Tamás adta ki, a tulajdonos pedig Molnos Péter. Ők találták ki a fakszimile változatot, ők jártak utána az eredeti szerző (Kovács János) kilétének.

Köszönöm nekik ezt a gyönyörű munkát!