A focimániám már rég szárba szökkent, a labda világa hosszú-hosszú órákra rám telepedett, esélyt sem hagyva másnak, amikor ezt a könyvet is felhajtotta nekem édesapám.

Sok órát eltöltöttem minden egyes oldal fölött. Áhítattal olvastam, hogy a legnagyobbak: Beckenbauer, Law, Jasin, Fritz Walter, talán Pelé is, milyen hódolattal beszélnek korszakalkotó csapatunkról, az Aranycsapatról.

A Puskás hazatérésekor készült fényképek mélyen-mélyen beivódtak, a könyvbeli párbeszédekből nyilvánvaló lett, hogy Öcsi (bácsi) mekkora figura volt, mekkora lókötő, zsivány és hogy barátai mennyire szerették őt. És tisztelték tudását, zsenijét.

De ami érzelmileg a legjobban hatott rám, az a tragédia volt, a berni 3-2 rádiókrónikája. Az írásban közölt élőbeszédet újra-újra és megint újra és újra elolvastam, mert nem akartam elhinni, hogy elvesztettük.

Úgy éreztem, ha újraolvasom, akkor megnyerjük!

Azóta inkább a csak a okokról beszélek egy barátommal, ha látom őt. Török Péterrel ma is, ha találkozunk szinte biztos, hogy a téma is felmerül. Szinte mindig tud egy újabb titkot elmesélni és lehet vívódni, őrlődni.

Köszi foci mindent, amit kaptam tőled!