Gyanús, nem fog soha kiderülni, hogy a könyv keltett bennem akkora hatást vagy csak a film (hosszú évekkel azelőtt olvastam, hogy Steve McQueent láttam volna).

Az viszont tény, hogy hosszú-hosszú éveken át álmodtam (egészen konkrétan) Pillangóval, pontosabban azzal a Pillangóval, amelyik csak menekül, egyre csak menekül, fut, rohan, el, küzd, menekül, aztán a végén megmenekül.

Menekülni - ha kell eszelősen is -, az elől, ami nem tetszik nekünk és tisztelni azt is, aki mindent meg tud szokni. Ő is ember. És lehet, hogy ő is bennünk lakik.

Egy nagy menekülés története a guyanai büntetőtelepről, abból az időből, amikor a tetoválásnak még volt értelme.

Go Pillangó! Hajrá Pillangók