Soha nem gondoltam volna, hogy Szerb Antalt olvasgatva Moldova György egyik hőséig jutok. Pedig így történt!

Szerb Antal zseniális novellájban a ,,Gondolatok a könyvtárban" egyik sorában (a vége felé) szerepel Hany Istók neve. ,,Akit kihúztak a Fertő-tóból és már úszóhártyák nőttek a kezén és elfelejtett beszélni. Hany Istóknak hívták."

Aki olvasta Moldovától a Ferncvárosi koktélt, az nem tud nem asszociálni a legendás Istókra, a vizek királyára. Moldova persze H. Kovács szájába adja a törénetet belekeveri a Fradit, a 8888as italboltot. Moldova szerint Istók egy hansági tóból (Innen a Hany név!) érkezett.

És igen! Volt egy ilyen történelmi figura, egy 1749. március 17én Kapuváron megkeresztelt nehézsorsú kisfiú, egy árva, akit az Eszterházyak fogadtak be kastélyukba. A wikipédián olvasom, hogy Jókai a Névtelen várban ír róla, ő költi tovább a figurát.

Többen is egy korabeli visszaemlékezést idéznek: ,,A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem mesze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé."

Szóval, innen merített Szerb Antal és Moldova.

Ott járunk valahol a hiedelem, a fantázia, a legenda, a valóság, az álom határán.