Nem állítanám, hogy emlékszem a történetre, mégis sok-sok részlet, leírás megmaradt. De leginkább az maradt meg, amilyen bátorsággal ír Jókai. Az az oldottság, fesztelenség, a fantázia számomra elbűvölő (ez tetszik Tersánszkyban, Moldovában,... is).

Rám rendkívül hatott az, ahogy leírta Torockót (ahová végre tavaly a legjobb társaságban jutottam el), ahogy Rómában kalandozott, ahogy az unitáriusokról írt. Bizony nagyon tud hatni rám és sokakra, ha az író ismerős tájakon, világban él és száguldozik, vitézkedik.

Így, hogy felidéztem magamnak a könyvet, tudom, hogy hamarosan újabb Jókait kell olvasnom!

Muszáj, ahhoz, hogy szépen éljünk!:)