Azért nem véletlen, ha az ember pont ennek a könyvnek elolvasása után kezdi el dédelgetett tervét: egy könyves blog írását.

Fontos könyvnek gondolom Oksanenét, mert úgy beszél a történelemről, hogy lelki  tényezőket is felvet, feltár. Kitapinthatóvá, emberivé alakítja a történelemnek azokat a folyamatait, amelyek a kelet-közép-európai feje fölött, fejében átzúgtak, veszettül alakítva sorsokat.

A Tisztogatás esetében a helyszín Észtország – ami szerencsés, ugyebár,mert sokan vagyunk, akik érdeklődünk a baltiak iránt, aztán mégsem szedjük össze magunkat, hogy igazán többet tudjunk róluk. Érinti a könyv a 20-as, 30-as éveket, de igazából a 40-es évek és a ’90 utáni esztendők a tárgy. Általában nem győznekmeg azok a  történetek, amelyekben oda-vissza ugrálnak időben és térben, de itt lenyűgözött, már-már megnyugtatott. És megijeszett.

Kegyetlen, kíméletlen felismerni hasonlóságokat egy nő sorsában a világháború utáni Észtországban és egy rendszerváltás utáni nő, észt nő sorsában. Mindkét esetben az erőszak – kell-e mondani – orosz irányból érkezik. Elsősorban.

A könyv konkrét eseményeiről csak annyit, hogy a második szál Vlagyivosztokból indul és Németországból érkezik vissza Észtországba, haza. És most kapcsolok, hogy a könyv tulajdonképpen egy családtörténet, amely természetesen észt fölről indul, majd a család egyik része a lehető legtávolabbi szovjet városba számüzettetik (világháború után). Onnan pedig a nyugati álom ígérete Németországba utaztatja egyik hősünket (90-es évek), aki aztán Észtországba kerül vissza és sorsa szerencsés véget ér.

A könyvben nincsenek szuperhősök (naná, hogy nincsenek!), sőt hősök sincsenek, csak emberek; legfeljebb kitartóbbak, de több a megalkuvó, a megalázott, nyomorgó és nyomorogtató, a gazember – gyenge és erős gazember –, az áldozat, a besúgó. A végén pedig kiderül, hogy mindenki besúgott volt. Igen, a besúgó is!

Az otthon érzése, annak érzete, csak az ami biztató: csak az ad reményt.

Oksanen a könyv végén maga meséli el, hogy célja volt könyvvel: a történelem feljegyzése, és a nőket érő erőszak országoktól való függetlensége, továbbá azt is, hogy a könyv témáját adó alaptörténetet Észtországban élt édesanyjától hallotta (aki a ’70-es években emigrált Szovjetunióból,írja a wikipédia).

Sofi Oksanen (1977, Finnország, Jyvaskyla): Tisztogatás.

A Scolar a kiadó, Pap Éva a fordító, a könyv ára eredetileg 3450 forint volt. Hajrá moly,hajrá antikváriumok!

Minősítésem: nagyon-nagyon jó könyv,  olvasok még Oksanent!