Szombat volt, egy régimódi napra vágytam. Békére, nyugalomra, kattintgatás nélkül. Olvasni akartam, kattintgatás nélkül és hosszabb idő hiányában könyv nélkül. Tartalmasat,rövidet olvasni.

És mit ad Isten, eszembe jutott, hogy hétvégenként régebb – 10-20 éve – ilyenkor hétvégi Magyar Nemzetet vettem. Áldom a pillanatot, mikor beugrott. Ugyanolyan jó, mint régen. Mondom az elmúlt két hétben olvasott témákat, cikkeket: volt európai templomok, melyek ma diszkókként, jobb esetben könyvtárként működnek; talákozás a cigány kártyavetővel; a szerb háborús bűnös, akit utolért az igazságszolgáltatás; de emlékszem a katalán események hátteréről írott cikkre is.

Élvezetesek az étkes írások is: a pisztrángról, a szovjet konyháról, borokról, de kuncogva olvastam a kajás műsorokról (Ízörzők, Laci bácsi,…) írt kritikákat is.

Semmilyen átszűrődő politikai bohóclárma.

Sok színes téma, szépen és jól megírt cikkek, könnyedség és komolyság. Tényleg!

Hajrá hétvégi Magyar Nemzet magazinja! Hajrá olvasunk.blog!