Mi van Bereményi Géza életregényében? Sok zseniális téma (Budapest, történelem,...), sok nagyszerű fejezet (56, első dalok,..,..), sok gyönyörű emlék (bizalmas gyermekkori séták a Kerepesiben, locsolások,...), néhány elragadó vallomás, íme egy közülük:

:,,Pedig nem akarok játszani. Semmit sem akarok, csak zavartalanul olvasni. A játék külső dolgoktól függ, márpedig nekem a külső dolgokra nincsen semmi befolyásom. Egyedül az olvasás az, ami rám tartozik. Minden mást elhárítok magamtól. Egyetlen akaratom van, hogy elkülönítsem magam attól, ami nem tőlem függ. Az egész külső világtól. Kivételt képez az olvasás. Abban önmagam lehetek belül és kívül is. Ők pedig ott kint tegyék azt, amit jónak látnak...."

Néhány napon belül jön egy a hálát eléggé kifejező könyvismertető is!

Nagyon megdolgozott ez a könyv. Megdolgozott, mert hitelesnek éreztem, nagyon-nagyon életszagú volt. Ráerősítettek erre a hitelességre a kísérőképek. Rögön az elején a híres önarckép, ahová folyton vissza lehetett (úgy éreztem, hogy kellett!) lapozni.

Korábban Irving Stone-tól Michelangeló életrajzát olvastam és onnan is megmaradt a szerző elképesztő képzelőereje vagy hihetetlenül alapos munkája, ami a forrásanyagpk tanulmányozásából származhat. Együtt lehet szerelmesnek lenni Van Goghhal, vagy bányásznak, népéért aggódó papnak,néha reményteljes, néha reményetelen művésznek.

Együtt lehet sétálni vele Amszterdamban, le lehet vele menni a belga tárnába, sétálni a mezőn, a déli és északi francia tájon. Párizsban hallgatni lehet az impresszionistákat civakodásaik, idétlenségeik közepette.

Szenzációs könyv, na! Meg még csak annyit, hogy ezek a kincsek, könyvek ott vannak az utcán, néha 400, máskor 700 forintért, néha ingyen dobják, dobnák utánunk!

HAJRÁ VAN GOGH! HAJRÁ ÁLMODOZÓK!!!!

A Könyvmentők (Kálvin tér) szekerén kutakodtam olasz könyvek után, mikor elmosolyodtam, látván, hogy egy francia könyv is odakveeredett! Jó helyen volt, mert rátaláltam erre a könyre, melynek szerzője az 1998as francia világbajnok csapat (Henry, Zidane, Petit, Trezeguet,...) szövetségi kapitánya, Aimé Jacques! A volt tulaj szerencsémre deidkáltatta példányát.

Allez France!!!!

Zseniális könyv! Hrabal úgy döntött, hogy belebújik feleségének a fejébe, gondolataiba, feleségének szókincsét, fordulatait alkalmazza és elmeséli vele a világot, az akkori 60as, 70es, 80as évekbeli cseh világot (gyakran éreztem magaménak). Márpedig izgalmas élet volt arrafelé akkor, merthogy a kisemberek sörözőről sörzöre jártak, szomszédoltak, beszélgettek és volt egy csomó szenvedélyük.

Aztán Hrabal elég jó megfigyelő volt, volt határozott véleménye is, így megszületett ez a nagyszerű könyv!

Elolvasni necesse est! :)

Amúgy, most márciusban volt Hrabal születésének 110. évfordulója!

És külön gratuláció a könyv két borítójának!

Európa kömyvkiadó, Budapest, 1993.

Ha egyszer tetoválásom lesz, akkor Tersánszky lesz rajta... egy zseniális mondata vagy nagy hirtelenjében írt verse... vagy valamelyik könyvének címe: Kakuk Marci, Misi Mókus, Egy vezérbika emlékiratai, Legenda a nyúlpaprikáksról,... de lehet inkább egyik hőse fogja ékesíteni bicepszem: Misi Mókus, Sáppika, Pápláp,...

Zseniális író volt, végtelenül könnyed. Úgy írt, írhatott, mintha tollba mondanák, fütyürészés közben, iddogálás közben, mérhetetlenül lazán. Lehet rá mondani, hogy bohóc. Legyen!

De ez a bohóc megmondta nácinak (itthoninak, bevouló németnek), komcsinak (Rákosinak), hogy mire tartja őket!

De ha éppen nem írt, régi vagy éppen megismert barátaival borozgatott valahol a Déli pályaudvar közelében, akkor vívódott ő, ilyeneket:

,,Mert hiszen a tragikus hős, a nagy jellem vértengert kever maga körül, a szentet, az aszkétát magát sütik meg embertársai, a polgári poltrohonság könnyel vegyes vérözönnel jár szintén, még az ölbe tett kezű, moslygó jóság is csak kárhozatot zudít az emberi közösségre... Egyetlen emberpéldány az, ami sikerült még eddig úgy, hogy nem mutat semminemű veszedelmet az uralma, és ez az nem jó és nem rossz, felemás egyén, aki vígan túlteszi magát a morális gátak ostobábbján, de nem döntögeti le a legnagyobbakat.

Hát hogy hívjákl az ilyenfakta egyént? Megmondtam, a csirkefogó név illik rá legjobban.

Nos, ha már ezt a Kakuk Marcit annyira protezsálják a kritikusaim, barátaim és kis számú,de nagyérdemű olvasóközönségem, hát, íme én is megtettem mellette a magamét, amikor egy eljövendő jobb világnézlet öregapjává avattam őt."

(1933, Kakuk Marciról)

1888. szeptember 12én, Nagybányán megszületett Tersánszky Józsi Jenő!

Annyira megfogott a Kojot négy lelke címú animációs film, hogy nem tudtam nem folytatni az utat, hogy megtudjam miből meríthettek a szerzők (Gauder Áron, Bereményi Géza). Így jutottunk el Cseh Tamás gyűjtéséig, vagyis eddig a könyvig.

A filmet tavasszal láttuk a nyár pedig az olvasást illetőleg azzal telt, hogy a szóban forgó mesekönyvet kóstolgattuk, emésztgettük. Rajzait bámultuk, színeit élveztük.

A különböző indiántörzsek meséi lekötik a felnőtt figyelmét, a gyermeket pedig elvarázsolják (kilencéves lányomnak Wihio, a bölény, Iktomi állandó hősök). Sokszor pedig egyszerűen röhögni kell, miután például a Kojot csak nem hagyja kiismerni magát. De persze az indiánoknál is a nagyravágyás, a túl sokat akarás büntetendő, az okoskodás nem szerethető.

A róka, az ott is róka. És jó, ha az egér nem sokat vitézkedik!

Csillagokkal táncoló Kojot, Méry Ratio,2019, illusztrálta: Cseh András, ár nincs megjelölve.

Két-három hete nem tudtam, hogy Rónaszegi Miklós volt, akinek nevéhez a Delfin-könyvek elindulása kötődik. Évek óta ott volt előttem a polcon a Genovai fogoly című könyv, pár napja levettem és nem tudtam letenni, nem tudtam nem befejezni három nap alatt.

Nem tudtam, hogy ifjúsági regénynek kezdek neki, de jó volt ez így! Utaztam egyet vissza-vissza, mikor csak az olvasás élvezete, lendülete volt, semmi méricskélés az idővel, semmi elvárás, csak a sodrás.

És ezt megadta a Genovai fogoly. Korcsulai kisgyermek - a Polo-család birtokán növekedő kisgyermek - , akit elrabolnak a horvát földön velenceiek ellen küzdő genovaiak először dobos lesz a genovaiak hajóján, majd viszonylag szabadon mozgó, csatangoló fogoly a genovai kikötő eszelős sikátoraiban. De ami sokkal fontosabb találkozik Marco Polóval, aki ügyesen bánik kínai utazásának titkaival a genovai fogságban. Hiszen a genovaiak, szorgos kereskedőként mindenre kíváncsiak, ami a távolban lévő vagyonokkal kapcsolatos.

Rónaszegi remekül bánik a történelemi háttér lefestésével: a genovai családok viaskodásával, versengésével, Marco Polo figurájával, Kelet csodáinak leírásával, elvétve bevon magyar elemeket is...

Öröm volt olvasni... és köszönöm a tavaly meghalt szerzőnek ezt a nagyszerű könyvet és mindannyian a zseniális Delfin-sorozatot!

Rónaszegi Miklós: A genovai fogoly, Móra könyvkiadó. 1981, és már sejtjük, hogy mérete miért volt ugyanakkor, mint a Delfin-sorozaté.